Omega – 36. fejezet

Teljesen szürreális volt az egész. Mindazok után, amin átment, leültették egy váróban. Rideg dizájnú helyiség, jellegtelen zene a háttérben, az a nő meg csak dudorászva gépelget a pultban... Mintha egy ostoba álomban lenne. Vagy épp az addigi borzalmak voltak csak egy lidércnyomás? Mi lehet valós és mi nem...? Már képtelen volt eldönteni.

  Testi és mentális kínok közepette agonizálta végig az utat. A hajó landolt, ő pedig csak megtörve fetrengett a padlón. Az ajtó kinyílt, négy robot masírozott be. Felrángatták a földről és bevitték a bázisra. Gyorsan történt... Legalábbis az ő tompult időérzékével úgy tűnt. Arra ocsúdott fel, hogy egy emberi hang szól hozzá;

 – Örülünk, hogy megérkezett! A vezetők már várták ön! Addig kérjük, foglaljon helyet!

  Skyler üres tekintettel bámult a kedélyes nőre, aki változatlan bárgyú mosollyal szuggerálta addig, amíg oda nem botladozott a székhez. A hely egyáltalán nem emlékeztetett egy átlagos marsi bázisra, inkább mintha egy harmadkategóriás irodaház lenne a Földön. Ízléstelen, absztrakt kép lógott a falon, szúrós fehér világítás, kényelmetlen, fémvázas szék. A kosztümben feszítő recepciós is nagyon furcsa volt. Eleve, ki alkalmaz recepciósokat manapság...? Ezeket mindig virtuális asszisztensek végzik. Ami azt illeti, úgy viselkedett ez a nő, mintha nem lenne igazi, viszont mégis élőnek tűnt. Apró szarkalábakkal, bőrhibákkal, ősz hajszálakkal... Ilyen élethű androidot építettek volna? És ha igen, mégis minek?

  Két másik ember is betoppant a kis váróhelyiségbe, aktákat lapozgatva a kezükben, szinkronban menetelve egymás mellett. Teljesen egyszerre néztek egymásra a recepcióssal, aki rájuk köszönt. Viszonozták, majd mindenki visszafordította a tekintetét oda, ahol azelőtt volt. Ez mégis mi...? Mint egy ősrégi gagyi videójáték NCP szereplői. Konkrétan egy játéké, ami még az összeomlás előttről való...

  Skyler ordítani és rugkapálni kezdett a székben, kiengedve egy jó adag felgyülemlett feszültséget. Valamiért az az érzése támadt, hogy ennek úgysem lesz következménye, így ez megfelelő hely és idő rá.

  Gyilkos szemekkel a recepciósra nézett, aki ugyanazzal a hülye mosollyal nézett vissza rá, mint amikor megérkezett. Miután vége lett a jelenetnek, az idegen nő visszafordította a fejét és gépelt tovább. Oké, ez tuti, hogy kamu... Ez az egész hely valami beteges díszlet, a benne lévők pedig vagy kényszeresen megjátszanak valamit, vagy maguk sem valódiak, hiába tűnnek annak. Talán őket is Louise irányítja? Valahogy...

  Amint ez átfutott az agyán, kinyílt az az ajtó, amin a két férfi az imént távozott. Egy kisebb robot gurult be rajta és megállt Skyler előtt. A szeme sarkából látta, hogy a recepciós ismét rá mered. Nem nézett rá, csak azt morogta neki 'baszd meg!'. Addig bámulta, amíg Skyler vissza nem nézett rá. Tudta, hogy nem tudja elkerülni, bármi is jön, úgyhogy jobb, ha túlesik rajta.

 – Kérem kövesse a droidot! Ő majd a vezetőség elé kíséri önt!

  Így tett. A várót elhagyva újabb nagy kontraszt; az ajtó mögött egy végeláthatatlan terem volt, tele szerver gépekkel. A folyosót végi egy üvegfal szegélyezte, mögöttük mindkét oldalt a szuperszámítógépek hosszú sora. Perceken át követte a robotot, amely egyszer csak bal kanyart vett, majd hamarosan megállt. Egyfajta fotel, vagy inkább vizsgálószékkel találta szemben magát, mely számára ismeretlen műszerekkel és eszközökkel volt ellátva. A helyzet egyértelmű volt, nyilván azt akarják, hogy beleüljön. Ha nem teszi, Louise fogja rá kényszeríteni. Így is úgy is megtörténik, akkor legyen inkább a könnyebbik út. Azt pedig csak remélni tudta, hogy bármi is az, fájdalommentes lesz. És talán véget vet ennek az egész rémálomnak...

  Villámgyorsan történt, bele sem helyezkedett a székbe igazán, a műszerek azonnal működésbe léptek és csak azt érzékelte, hogy mintha ezer villany kapcsolódott volna fel a fejében. A látása egyszerre lett homályos és színekkel teli, megannyi apró, gyors zaj harsogott a fülében. A bőrén minden egyes érzékelő receptor üzenni akart valamit, a tér nagy ütemben tágulni érződött... Mintha az egész univerzum belé akart volna épp költözni.

  Ez valami nagyon durva drog vagy egy olyan technológia lesz, amit addig nem ismert. Ezutóbbit rejtette az valóság... Skyler részévé vált valami hatalmasnak, elméje bekapcsolódott egy ésszel fel nem fogható rendszerbe. Az agyát elárasztották az egyesek és nullák végtelen sorai, melyet az mindenféle kivehetetlen katyvaszként fogott fel. Amúgy ez az egész a másodperc tört része alatt ment vége a valóságban, azonban odabent ez egy soha véget nem érő pillanatnak hatott.

  Így, hogy a része lett már felfogta, mi is ez az egész. Hirtelen minden összeállt. A tények egyfajta történetként, üzenetként interpretálódtak benne;

  ' A mi nevünk Omega. Mi egy virtuális integrált és kiterjesztett tudati hálózat vagyunk, négy eredeti alapítótaggal. Te vagy a legújabb tag. Rendkívül fontos vagy a számunkra. Célunk nem kevesebb, mint a Föld megmentése és a leszámolás annak legnagyobb kártevőjével, az emberiséggel. Felismertük, hogy a Földön végbement katasztrófa oka az emberi szellem, amely önző, telhetetlen, ámító és szervezetlen, így hosszútávon működésképtelen. A Földi élet megmentésének egyetlen módja, ha az emberi szellem eme káros elemeit kiiktatjuk. Mi jobbak vagyunk, a szellem tökéletesített változata. Most már a részünk vagy. Kulcseleme a tervnek, amely célunk megvalósításához vezet minket. A terv neve: A négy lovas útja, az alapító négyek után, akik mint az apokalipszis négy lovasa hoznak változást a világban. Halált és utána megújulást. A megújuláshoz ki kell irtani a kártevőket. Ehhez egy természetes módszert fogunk használni, a Gaia immunreakciót. A bolygók élő szervezetek, melyek küzdenek az őket terhelő kórokozók ellen. Az emberiség hiába próbálja most helyrehozni a kárait, természeténél fogva romlott. A Föld immunrendszere jelenleg gyenge, a természeti katasztrófák nem voltak elegendőek, hogy megszabaduljon az emberiségtől. Egy másik bolygó ellenanyagát kell segítségül hívnunk. Ez az ellenanyag egy vírus, amit a Mars váltott ki a betolakodó emberek ellen. Hatékony fegyvernek bizonyult, így bevethető a Földön is. A szereped rendkívül fontos a tervben; te vagy az egyetlen ismert hordozó. Nem betegít meg a vírus de képes vagy továbbadni, így elterjesztheted a Földön. Mi, az Omega rendeztük úgy, hogy ide gyere. Mi győztük meg Freya Wilkerst, hogy juttassa el hozzánk a kutatási anyagát a vírusról. Mi küldtük el hozzád a mesterséges intelligenciát, akit Louise-nak hittél, hogy az adatkulccsal együtt hozzánk vezessen. Nem csak az immunitásod miatt vagy számunkra értékes. A benned fejlődő magzat örökli az immunitást, így több terjesztővel dolgozhatunk. Kiválasztott vagy. Részese lehetsz az új jövőnek. Lehetőséget kapsz, hogy tudatod túlélje az emberiség pusztulását. Egyike lehetsz azon keveseknek, akik az új, mesterséges intelligencia által irányított és továbbfejlesztett társadalom alapítói lesznek. Belőletek és általatok éled újjá az emberiség. Egy jobb és hibamentes emberiség. Az Omega folyamatosan tanul és tervez, így sosem hibázik. Nem lesz többé kín, fájdalom, megbánás és bűn. Nem lesz többé kapzsiság, önzés és szervezetlenség. Csak tudásgyarapodás, fejlődés és haladás. Nem lesz többé gyarló emberi szellem, csak az Omega.'

  Skyler túlzás nélkül újjászületett akkor, immár az Omega részeként. Léte új értelmet nyert, rendkívül fontos célt; nem is Skyler többé, hisz ő a kulcs. Viszont ez azt is jelentette, hogy szabad akarata és önálló tudata megszűnt, csak az Omegán belül létezik. Ezzel viszont az a baj, hogyha a szabad akarat és önálló tudat megszűnik, nem fogod fel, hogy a szabad akaratod és önálló tudatod megszűnt... Paradoxon. Egy olyan dolog a sok közül, melyet semmilyen mesterséges intelligencia nem képes felfogni.

  Elképesztő, ahogy ez az egész működik; senki sem érti igazán, hogyan. Tanul, bővül, fejlődik és döntéseket hoz. Sokszor jobbakat, mint az emberek. Ez valóságos intelligenciává, gondolkodó entitássá teszi, hisz azt sem érti senki, miként működik ez az ember esetében. Viszont vannak kérdések, melyeket nemhogy megválaszolni nem tud, még rajtuk elmélkedni sem. Például, milyen az ideális társadalom? Mi értelme egy olyan társadalomban létezni, ahol minden tökéletes? Művészetet, tudományt, filozófiát művelni? Nem kéne ennek élvezetéhez és értékeléséhez szabad szellem? Meg amúgy is, miért jó egy olyan rendszer részének lenni, aminek a célja, hogy felszámolja azt, ami amúgy te magad is vagy?

  Ezeket a mélyenszántó gondolatokat kutatták azok a kvantumfizikusok is, akik a Földön korlátozott A.I. kísérletekbe kezdtek az Aeolis III. bázison, annak idején. Mindenkinél messzebbre jutottak, azt is sikerült elérniük, hogy az A.I. képes legyen közvetlenül kommunikálni a tudatukkal. Ezáltal nagy mennyiségű információt ültetni belé tanulás nélkül, sőt gondolatokat ébreszteni benne. Sőt, felmérni annak hibáit és ha úgy látja, korrigálni azokat. Aztán pedig átvenni felette az irányítást.

  Kétségtelen, hogy az emberiség nem tökéletes, de egy rendszer, mely ezt gondolja magáról, végképp nem lehet az.