Üdvözlet!

Rideg dizájnú helyiség, jellegtelen zene a háttérben. Ízléstelen, absztrakt kép lógott a falon, szúrós fehér világítás, kényelmetlen, fémvázas szék. És kosztüm. Igen, a váróban ült, viszont ezúttal a pult másik oldalán. Gépelt és dudorászott. Várta, hogy valaki jöjjön. Hisz ez a recepciósok dolga.

Teljesen szürreális volt az egész. Mindazok után, amin átment, leültették egy váróban. Rideg dizájnú helyiség, jellegtelen zene a háttérben, az a nő meg csak dudorászva gépelget a pultban... Mintha egy ostoba álomban lenne. Vagy épp az addigi borzalmak voltak csak egy lidércnyomás? Mi lehet valós és mi nem...? Már képtelen volt eldönteni.

K.D. hazudik, nincs más magyarázat. Egyértelmű, hisz eddig is csak ártani akart Skylernek, ez is a tervének a része. Meg akarja ingatni a bizalmát Louise-ban, hisz már tudja, hogy nélküle milyen gyenge és esendő lenne. De ő ennek nem dől be... Nem vehetik el tőle a védőangyalát.

Nem hagyhatta futni, egyértelmű volt, hogy tud még valamit, amit nem mondott el... Ugyanakkor menekülőre is kellett fogniuk. Skyler a vállánál fogva megragadta K.D.-t és a kijárat felé taszigálta. Éppenséggel annak a raktárnak egy hátsó ajtaja is volt, mely az épület mögötti sikátorra nyílt. Annál kevésbé volt szerencsés, hogy várták őket ott...

Ahogy egyre mélyebbre hatoltak az UCZ-ben, látták csak igazán annak kétarcúságát. A terület bázis felé eső része felé vitte őket a kis robot, Szputnyik. Habár még mindig nem volt egy szívderítő látvány, de a körülmények méterről méterre javultak; kevesebb szemét, egyre inkább emberre emlékeztető helyiek. Skyler árgus szemekkel figyelte a betegség...

A Caleb halála miatti néma feszültség szinte szikrázott. Skyler monoton lépdelt tovább a bázis irányába, Gólem lemaradva követte. Nem szóltak egymáshoz, a nőt nem érdekelte, hogy vele tart-e vagy sem. Ha van benne némi józan ész és túlélési ösztön, akkor igen. Ha nem, nem. Ott, ahol halál lakozik minden kő alatt, farkas törvények uralkodnak.