Anima – 30. fejezet

Skyler megbénult. Teljesen kizökkentette ez az új infó, nem tudott vele mit kezdeni. Amennyire eltökélt volt egy pillanattal korábban a saját sorsát illetően, annyira zavart és kétségbeesett lett ettől a mondattól: Terhes vagy. Ez ugyan nem befolyásolt semmit, de képtelen volt többé logikusan gondolkodni.

  Habár egy halálos betegség hordozójaként egy elhagyott hajón ragadt és a helyzete egyértelműen kilátástalan volt, a terhesség ténye minden figyelmét lekötötte. Tudat alatt azonnal dacolni kezdett:

 – Ez hülyeség, nem lehetek terhes! Fizikai képtelenség!
 – Természetes úton valóban nem eshetsz teherbe, hisz a bolygóra érkezésed előtt téged is sterilizáltak. Azonban az életfunkcióid egyértelműen erre utalnak.

  Pánikba esett, maga sem tudta igazán miért. Ezt egyik nő sem tudja tárgyilagosan kezelni, az ősi ösztön teljes hangerővel fújt riadót benne, elhallgattatva minden ésszerű gondolatot. Valahol mélyen pedig tudta, érezte, hogy ez az igazság, csak nem akarta belátni. A tények viszont valóban magukért beszélnek: a rendszeres rosszullétek, a fejfájás, szédülés, enyhe húzó érzés az alhasban... Persze ezer más oka is lehet ezeknek, a teste a végletekig igénybe lett véve az utóbbi hetekben. Ugyanakkor sosem volt terhes, nem tudhatja milyen. Folytatódott a kifogások keresése. Valahogy meg kell ezt cáfolni, ez egyszerűen nem lehet igaz!

 – Jó, mégis hogy lehetnék terhes, ha el vagyok kötve? – kérdezte Louise-t hisztérikusan.
 – A magzat fejlettsége alapján minden bizonnyal a megtermékenyítés a Vulcanuson való tartózkodásod alatt történt.
 – Nem, ez képtelenség... Azok az őrültek nem lettek volna képesek ilyenre. Meg miért csinálták volna?
 – Azt nem tudom, azonban minden jel erre utal.

  Skyler oda-vissza kezdett járkálni, miközben magában motyogott. Kezeit tördelte és maga elé meredve zihált. Minden második 'nem lehet igaz' után egy a sztorihoz passzoló gondolat jutott eszébe;

  A Vulcanuson jó időre elkábították, tehát lehetőség nyílt volna erre a borzalomra. Azt is tudni lehetett, hogy bár a személyzet épelméjűsége megkérdőjelezhető, a bázis orvosi felszereltsége eléggé magasszintű volt. K.D. említette, hogy a bázis valójában titkos kísérleti telep volt, szóval akár még az ilyesmi is lehetséges. Na de mégis, miért? Az, hogy őrültek, alapvetően nem lenne indok ilyesmire. Hisz ezek a nyomorultak egymást ették meg... És akkor hirtelen minden összeállt; Grace.

  Eszébe jutott, amit szintén K.D. mondott, miszerint a bázist valójában Grace irányította, akinek a feladata a bázis fenntartása volt, minden áron, még úgy is ha emberi húst tud csak fogyasztani a személyzet. Vajon az ő háborodott ötlete volt, hogy ha lehetőség nyílik rá, szaporítsa az állományt, hogy ezzel is több táplálékuk legyen? És Skyler, mint egyetlen szülőképes állapotú nő, erre lehetőséget biztosított... Mint egy tenyészállat. Nyilván, ez lehetetlen és beteg dolog, de egy program nem moralizál, csak tervez. Azzal, ami van.

  Skyler összeomlott. A fenti gondolatok a pillanat tört része alatt futottak át a fején majd teljesen megbénították. A földre rogyott, zihált és reszketett. Folytak a könnyei, a kegyetlen tények satuba fogták és egyre jobban szorították a lelkét; azok a beteg állatok belém ültettek egy embriót. Itt van bennem és növekszik. Ki kell szednem valahogy!

  Sikítozni  és rugdalni kezdett, a hasát markolászva. A logikusan megtervezett öngyilkosság gondolatát elsöpörte a kényszeres túlélési ösztön. Csak arra tudott gondolni, hogy azt az idegen, gonosz lényt valahogy kiszedje magából. Annak ellenére, hogy se nem gonosz, se idegen nem volt. Egy ártatlan magzat, amelyet a saját, elkötött petefészkéből szerzett petesejtből és a balsorsra jutott Creedtől szerzett spermiumból hoztak létre, majd ültettek a méhébe. Egyedül a létrejöttének módja volt gonosz és idegen...

 – Skyler, kérlek figyelj! – szólt hozzá Louise.
 – Nem, nem, nem... – Összefüggéstelenül gügyögött és zihált.
 – Skyler én segíthetek neked! Minden gondodat megoldhatom, csak egy valamit kell megtenned.
 – Mi...?
 – Figyelj, én véget vethetek ennek a rémálomnak. Csak kövesd az utasításaimat! Menj az orvosi szobába!

  Skyler feltápászkodott, és botladozva elindult. Csak apró levegőket tudott venni, görcsölt a rekeszizma. Pár lépésenként nekitántorodott a falnak, úgy rótta a folyosókat, mint egy élőhalott. Tekintete üres, elméje kiégett. Pont, amit Louise el akart érni.

  Caleb felébredt, az újabb adag szintetikus drogtól ideiglenesen ismét önmaga lett, bár még kába volt. A szert alapvetően a végtagvesztés és idegi károsodás miatti fájdalomra kezdte el használni, azonban a rabja lett és súlyos elvonási tüneteket produkál, ha nem jut hozzá a szokásos adaghoz. A férfi a labor ajtaja mellett állt a folyosón, Skyler ügyet sem vetett rá, félre lökte és magára zárta az ajtót.

 – Rendben. A baloldal szekrényen, felülről a második polcon találsz egy lapos, szögletes eszközt. Vedd le és kapcsold be! – utasította Louise.

  Skyler kérdés nélkül követte az instrukciókat, majd remegő kézzel az eszközt a hasához helyezte és várt.

 – Nem! Tedd a nyakadhoz, Skyler! Tarts a tarkódtól pár centire!

  Így tett. Fogalma sem volt, mi az, vagy hogy mi fog történni, de az AI-nak végül igaza lett. Szinte varázsütésre elmúlt az a borzasztó érzés, amely fojtogatta. Enyhe melegséget érzett a nyakánál, halk sípolásokat és elektromos duruzsolást hallott. Viszont ami utána jött, az elképesztő volt. Mintha megszűnt volna a gravitáció, szinte lebegett. Nagy lélegzetet vett, kihúzta magát, a mellkasán a nyomás megszűnt. Elöntötte a nyugalom és a kellemes melegérzet. A fejében egy csapásra elhalkultak a jajveszékelő, pánikot okozó gondolatok. Könnyűnek érezte magát, mintha álmodott volna. Egyik pillanatról a másikra, hirtelen minden rendben lett vele.

  Az AI egyik alapvető tulajdonsága, hogy nem állít szándékosan valótlant, tehát nem hazudik. Még Louise sem, aki egy különleges, valóban gondolkodó entitás volt, nem csak egy hatalmasra duzzasztott nyelvi és logikai modell. Kihívást jelentett neki elérni a célját, anélkül, hogy meg tudta volna téveszteni Skylert. De sikerült, a terv bevált. Skyler úgy reagált a terhessége hírére, ahogy arra Louise számított – pánikba esett és összeomlott. Ezt kihasználva tudta rávenni, hogy aktiválja a még a Vulcanuson kikapcsolt chipet a nyakán, melyet alapvetően minden a Marsra érkező emberbe beleültetnek. Az eszköz, amelyet Skyler levett a polcról, erre szolgált. Fredék kisütötték vele a saját chipjüket, viszont fordítottan is működik, aktiválni és adatot küldeni is lehet vele. Louise a chip által, amely alapvetően az életfunkciók megfigyelésére szolgál,  közvetlen kapcsolatot tudott létesíteni Skyler agyával. A háttérben meghúzódó szellemként, egyfajta második lélekként működött benne. Így beteljesíthette ígéretét is; megszüntette a kínzó, pánikszerű állapotot azzal, hogy blokkolta az agyának ezért felelős részeinek működését. Az érzelmek kizárásával immár nem lesz indoka arra, hogy ne kövesse a tervet.

 – Ez... Fantasztikus – állapította meg kisvártatva a nő. – Hogy csináltad?
 – Örülök, hogy segíthettem. Gyökerestül kezeltem a problémát; a chipeden keresztül mostantól mindig veled lehetek. Azok az érzések és gondolatok ezentúl nem fognak hátráltatni, megvédelek tőlük. Most pedig ideje visszatérnünk a küldetésünkhöz; habár olybá tűnik, hordozod az ismeretlen kórt, téged nem betegít meg, így képes vagy folytatni az adatkulcs utáni kutatást. Az esetleges további fertőzöttek marginálisak, egyedül az adatkulcs számít igazán. Utunk tehát a legutóbbi ismert helyére, a New Midlands-re vezet. Tedd meg a szükséges lépéseket!

  Caleb abszolút nem tudta hová tenni a helyzetet. Azt hihette volna, hogy hallucinál a szer utóhatásaként... Sikoltozást és sírást hallott, arra tért magához. Majd mikor lekászálódott a vizsgálóasztalról és kiment a folyosóra, szembe jött vele Skyler, aki úgy festett, mint aki kísértetet látott. Bevonult a laborba, majd egy perc múlva, kisimult arccal és kimért léptekkel jött ki onnan. Mint akit kicseréltek. Valami bűzlött...

 – Te be tudsz vinni a New Midlands bázisra? – szegezte neki a kérdést a nő.
 – New Midlands? Miért oda...?
 – Ott van dolgom, oda fogok menni. Hasznodat tudom venni, vagy sem?
 – Igen, járatos vagyok ott...
 – Remek. Akkor velünk jöhetsz. – Azt persze nem tette hozzá, hogy ezalatt azt érti; akkor életben hagylak, egyelőre.

  Skyler fegyverrel a kezében lemasírozott a raktérbe, ahová Jax, Brick és Nepper voltak bezárva. Kettőt dörömbölt az ajtón utasítva őket, hogy álljanak a falhoz. Benyitott és végig tekintett rajtuk.

 – Hányan kelletek hozzá, hogy elvezessétek a hajót?
 – Egy pilóta és egy navigátor... – nyögte ki a választ Brick.

  Skyler eleget tudott, két emberre van szüksége, így a legkockázatosabbat közülük, Jaxet fejbe lőtte. A férfi élete a másodperc tört része alatt ért véget, fel sem fogta mi történik. A homloka közepén találta el, a monstrum a földre zuhant. Brick és Nepper elhűlve, tátott szájjal bámulták, nem akarták elhinni, hogy ez történt.

 – A vezérlőbe! – utasította a másik két, sokkolt banditát.

  Reszkettek, lépten nyomon egymásra tekintgettek, de csak tanácstalanságot tudtak a másik arcáról leolvasni. Mi a franc történhetett? Ez a nő még az árnyékától is félt, erre szemrebbenés nélkül lelőtte az egyiküket. Sok mindent láttak már, de életükben nem féltek annyira, mint akkor. Tudták, hogy ennek nem lesz jó vége...

  Hüledezve átléptek a hányáson és beüzemelték a gépet, miközben a nő mögöttük állt, a pisztolyt rájuk szegezve. A hajó elindult, Skyler egy a célbázis közelében lévő üres területet jelölt ki landolásra, ami a földi irányítás hatókörén kívül esett de gyalogszerrel még vállalható távra volt.

  Miután leszálltak, a két férfi egyszerre nézett kérdően hátra Skylerre, aki viszont nem szólt hozzájuk semmit, csak kivonult és Louise által bezáratta a vezérlő ajtaját. Caleb és Gólem ugyanilyen értetlenül álltak a nő Pálfordulása előtt, de nem merték forszírozni. Nem is nagyon volt tanácsos, hisz fegyver volt nála... Skyler magához vette Jax egykori pisztolyát is, amelyet Gólem kobozott el tőle a hatalomátvételkor.

 – Halljam, hogy jutunk be a bázisra? – fordult a nő Calebhez.
 – Vannak csempész útvonalak, amik az UZC-be visznek.
 – Az mi?
 – Uncontrolled zone... A bázis szürke része. Nem túl kellemes hely, onnan pedig a hivatalos oldalra átjutni elég bonyolult.
 – Redben, kezdetnek megteszi. Húzzatok űrruhát és indulunk!
 – Mármint... Gyalog?
 – Igen.
 – A bázis elég messze van. Meg közeleg az a vihar is!
 – Más lehetőséget nem látok a bázis közelébe jutni. Nem lehetetlen gyalog odáig elmenni, ellenben hajóval egyből kiszúrnának. Itt maradhatsz, ha akarsz.
 – Miért érzem azt, ha itt marandék, nem élnék sokáig?
 – Azért, mert ez így is van. Ha életben akarsz maradni, velem jössz. Ez rád is igaz! – Gólemhez fordult. – Te is a hasznomra válhatsz még.

  Az új Skyler mindenkit megrémített. Megdöbbentő volt maga a változás mértéke is, azonban valamiért különösen kegyetlenné és érzéketlenné vált. És fegyver van nála. Nem egy jó képlet...

  Szkafandert húztak és a raktérajtóhoz álltak. Caleb reszketett. Csak arra tudott gondolni, hogy az istenbe menekülhetne meg ebből a lehetetlen helyzetből. Egyértelmű, hogy az Apophisznak vége. Habár ismeri a New Midlandset, nem kívánkozna oda vissza, de más lehetőségük nincs. Amint bejutnak, meg kell szabadulniuk ettől a pszichopatától. Talán le tudják rázni aztán majd kitalálják mi lesz.

  A nyomáskiegyenlítés megkezdődött, a raktérből lassan kiszívódott a földi levegő, hogy külső, marsi légköri állapotok vegyék át a helyét. A raktér kinyílt, velük szemben a hatalmas New Midlands sziluettje rajzolódott ki. Gólemet és Calebet elfogta a rettegés, még sosem jártak kint a terepen. Ugyan Skyler már igen, ő viszont Louise ténykedése nyomán maradt szenvtelen. Ha önmagában nem lett volna elég rémisztő a helyzet; erős szelek fújtak, port és kisebb kavicsokat hordva. Ez már az emlegetett vihar előszele volt. Amúgy is kész öngyilkosság volt gyalogszerrel odaállítani, így viszont különösen.

  Amint elhagyták az Apophiszt, Skyler megszólalt;

 – Louise! Zárd le kívülről és blokkold a hajót. A belső ajtókat pedig nyisd meg. A többit majd Fred elintézi.

  A két férfi nem tudhatta ez mit akar jelenteni; nem voltak vele tisztában, hogy Fred elkapta a kórt. Skyler – teljesen logikusan – úgy döntött, nem pazarol el három lövést a hátrahagyottakra. Jax kivégzése még indokolt volt, de a többiek így már ártalmatlanok. Ugyan nem állt szándékában, de így Frednek is megadta a bosszú lehetőségét. Utoljára ő lehet az élet és halál (főként a halál) ura hőnszeretett hajóján.